Onyx

Az onyx a kereskedelmi forgalomban leginkább egy gyűjtőnév, mert gyakorlatilag szinte minden többé-kevésbé átvilágítható, különleges anyagot ide szoktak sorolni, valószínűsíthetően az egyszerűség kedvéért. Geológiai szempontból természetesen sokkal bonyolultabb, összetettebb csoportról van szó, sőt nem is csoportról, hanem adott esetben egymástól teljesen különböző anyagokról. Gyakorta onyx elnevezéssel illetnek olyan kikristályosodott üledékes kőzeteket, melyek fő alkotóeleme a kalcium-karbonát (CaCO₃), mint például az aragonit vagy az alabástrom. A klasszikus onyx elnevezés alatt gyakorta az ásványboltokban is fellelhető fekete onyx köveket értik, melyek a fekete mellett egyéb pirosas-világos sávokkal tarkított szilícium-dioxid módosulatok, melyek a kalcedon ásvány csoporthoz tartoznak. Az alapvető kőzetalkotók mellett, kialakulása során számtalan „szennyező” anyag került a kőzetekbe, amelyek tovább tarkítják, még látványosabbá teszik a végeredményt. Onyx bányát világszerte számtalan helyen találunk, de a legnagyobb exportőr országok Pakisztán, Irán, Egyiptom és Kína.
A táblák gyártása kényes folyamat, ezek a kövek ugyanis, tekintettel vegyes összetételükre, rendkívül érzékenyek, törékenyek.
Hagyományosan gattervágóval fűrészelik a kibányászott tömböket, de egyre inkább terjednek el a sokkal kíméletesebb, úgynevezett multiwire gépek, melyek egymástól 2-3 cm távolságban elhelyezett gyémánthuzalokkal vágják a táblákat. A levágott táblák hátoldalát hálóval és műgyantával erősítik, majd megkapja a felületi gyantát, amit utána fényesre políroznak.
A karakteres mintájú anyagok csiszolása során a gyártók ügyelnek arra, hogy sorba állított tábláknak egyszer az első, egyszer pedig a hátsó oldalát fényezzék fel, így biztosítva, hogy az egymás mellé állított táblák mintázata tökéletesen passzol. Az ilyen jellegű fektetési módszert nevezik „nyitott könyvnek” (macchia aperta, bookmatch).
Az onyx szépségét leginkább táblában mutatja, éppen ezért meglehetősen ritka, hogy padlólapot készítenének belőle, az esetek nagy többségében 2, néha 3 cm vastag táblában értékesítik.
Ezek a kövek önmagukban is csodálatos látványt nyújtanak, de igazán akkor kezdenek „élni”, akkor mutatják meg „igazi arcukat”, amikor hátulról megvilágítjuk őket neonlámpákkal vagy LED világítással. Az átvilágított onyx, bárhová is tesszük, vonzani fogja a szemet, és a ház ékszerévé válik.

Ahogyan az korábban is említésre került, az onyx rendkívül érzékeny kő, gyakorlatilag a legnagyobb odafigyelést igényli az összes díszítőkő típus közül. Számtalan felhasználási területe létezik (mosdókagyló, bárpult, asztallap, padlóburkolat, zuhanyfal stb.), azonban az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az onyx tábla függőleges felületre, falra, bútorra szerelve lesz a legtartósabb. Ez természetesen nem zárja ki a többi felhasználási területet, arra kell csupán figyelni, ha a kő felületére bármilyen folyadék, étel stb. kerülne, lehetőleg gyorsan töröljük le, mert nagyon hamar magába szívja, foltosodik, mely foltokat utána már sajnos nem lehet eltávolítani. Az ilyen jellegű felhasználás esetén különösen fontos az anyag impregnálása és annak rendszeres (félévente vagy gyakrabban) ismétlése. Népszerű és rendkívül elegáns megoldás, amikor az épített zuhanykabin fala átvilágítható táblából készül. Ilyen esetben, hogy a követ megvédjük célszerű a beépítés előtt a táblára üveglapot laminálni, így a tisztántartásra használt vegyszerek nem fogják veszélyeztetni a szépségét. Összességében kijelenthető, hogy az onyx alapvetően dekorációs feladatot kell ellásson otthonunkban, melyet viszont olyan mértékben teljesít, hogy vendégeink másban nem is akarnak majd gyönyörködni.