A gránit magmás kőzet, pontosabban a mélységi magmás kőzetek csoportjába tartozik. Mélységi kőzet, mert képződése évmilliók alatt, mélyen a földkéreg alatt zajlott és melyek csak úgy kerülhettek a felszínre vagy annak közelébe, hogy felettük lévő kőzetoszlop lepusztult, erodálódott. A magmás kőzeteket többek között a szilícium-dioxid (SiO2) tartalom alapján is osztályozzák, melynek megfelelően a gránit magas szilícium tartalmával a savanyú kőzetek közé sorolandó.
Változó szemcseméretű, finom- és durvaszemű kristályos kőzet, melynek fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a káliföldpát, a plagioklász, a boiotit és az amfiból stb. Ezen kőzetalkotó ásványok aránya és elhelyezkedése határozza meg a gránit színét, struktúráját és az összes fontos tulajdonságát, melyek alapján dönthetünk felhasználásáról.
Kitermelése a márványhoz hasonlóan tömbként történik, melyekből táblákat vágnak a feldolgozó üzemekben. Korábban a táblákat egyszerűen felfényezték, mára azonban általánossá vált a gyantázás. Ezen művelet során a táblákat felmelegítik, majd beeresztik folyékony műgyantával. A hevített tábla megnyílt pórusai magukba szívják a gyantát, mely tökéletesen zárja a kő felületét. A hűtést követően ezt a gyantázott táblát telítik, így egy sokkal ellenállóbb és tükörfényű terméket kapnak.